Van, amikor elkezdek egy képet, és már benne van, ami megszületett bennem. Talán már az első foltnál, az első vonalnál.

Van, amikor a teljesség fuvallata megérint a festés közben. Aztán elillan - és marad egy festékes ecset a kezemben.

Meg marad a kép.

Hiába tudom, hogy benne van a fuvallat - nem jön elő belőle nekem még egyszer.

Hátha másnak igen - ez ad némi reményt, hogy újra egy fehér lap, vagy fehér vászon elé álljak.