Az első, ami megfogott – az átadás rendszere. A melléülés. Ezt jelenti szószerinti fordításban. Az Upanisadok.

Gyakorló apaként rögtön eszembe jutottak azok a pillanatok, amikor én adtam át megoldásokat gyerekeimnek éppen aktuális világi történetekre.

Volt, hogy ők kértek tanácsot. Mégis a legintimebb – mondhatni fülbesúgós – pillanatok az esti mesék voltak.

Három fiam nagyon szerette a ’Három kistraktor’ meséket. Ezekben az ő napi történeteiket dolgoztam fel a mese elemeivel. Később, kislányom is becsatlakozott az esti mesék hallgatói körébe, és már nem tartottam ideálisnak a traktoros hasonlatot. Így megszületett Villany Leó, az oroszlán, aki a szekrényben lakik, és a szülői ’Na, villanyleó’ esti elköszönésre, és enyhe alvási muszájtatásra lép elő, mintegy megszólítva érezvén magát. Persze a Villany Leós mesék hamar átalakultak kissé szürreális, esemény bekiabálós, közös történet alakítós mesékké. Mindemellett megőrizték eredeti küldetésüket is – a történet feldolgozást, a napi reflektálást a világi történetekre.

Mivel meggyőződésem, és tapasztalatom is, hogy ahogy foglalkozunk a gyermekeinkkel, úgy alakítjuk a jövőnket is, valamint a fent említett érzelmi megszólítás miatt, azonnal utánanéztem, mit ír az Upanisadok a gyermeknevelésről.

A 20-21. századi ’hogyan neveld’ irodalommal szemben megdöbbentően szűkszavú.

A Brihadáranyaka hatodik fejezetének, negyedik szakaszának legvégén, végül is a Brihadáranyaka legvégén találhatunk róla pár sort.

Ez, azért nem sok.

A Magyar Elektronikus Könyvtárban található Tenigl-Takács László fordításban a következőképpen olvasható:

24. Miután a gyermek megszületett, rakjon az atya tüzet, vegye ölébe a gyermeket, keverjen össze fémedényben tejet és vajat, áldozzon kanalanként ebből az italból, és mondja ezt:

Benned én megsokasodjak ezerré,

általad sarjadjon házam hatalma,

gyermekeid, nyájad bőségét

a balsors soha meg ne apassza! Üdv!

Életerőimet áldozom szellemednek. Üdv!

Meggátol engem az áldozás jutalma,

lehet, hogy túl sok, lehet, hogy túl kevés,

segíts hát bölcs Tűz, téged idézlek,

áldozat mestere, te vezess a célba! Üdv!

25. Ezután hajoljon a gyermek jobb füléhez, és súgja bele háromszor:

- Szó, szó, szó!

Ezután keverjen össze tejet, mézet és vajat, etesse a gyermeket aranykanállal, és mondja ezt:

- Beléd helyezem a Földet, beléd helyezem a Levegőeget, beléd helyezem az Eget. A Földet, a Levegőeget, az Eget, mind a hármat beléd helyezem.

26. Ezután adjon nevet neki:

- Te vagy a Tudás.

Ez lesz a gyermek titkos neve.

27. Ezután adja át a gyermeket anyjának, az nyújtsa keblét a gyermeknek, és mondja ezt:

Az emlőt, a páratlan adakozót,

minden kincsekkel, javakkal áradót,

a minden jóságot beteljesítőt,

azt add nekünk, ó, Folyamistennő!

Nézzük most meg ezt a pár sort egy általam ismert analógiarendszer, a nyugati asztrológia segítségével.

Értelmezésem szerint ez nem más, mint az újszülött megérkeztetése az anyagi világba.

Első lépés egy áldozat és egy ima. emlékszem én is milyen szeretettel és boldogan fogtam meg gyermekeim először, és motyogtam pár köszönő szót az Univerzumnak. Ennek ez a pár sor pontos leírást ad, hogyan csináljuk.

A következő teendőnél válik számomra izgalmassá a rítus.

A fülébe suttogni. Ez a suttogás határozott hasonlóságot mutat a tan átadásához.

A ’szó, szó, szó’ számomra analóg a János Evangélium kezdetével – ’Kezdetben vala az Íge’. Tehát minden egy gondolattal kezdődik. Egy kinyilatkoztatással. Egy merkuriális mozzanattal. A gondolat a nyugati asztrológiában Merkúriusz analógia köréhez tartozik. És ha ehhez hozzávesszük, hogy Merkúriusz a görög rendszerben Hermész a szárnyas sarujával, aki közvetít az Istenek és az emberek között, akkor teljesen adekvát a ’szó, szó, szó’ használata.

A jobb oldalunk tüzes-férfias, vagyis analógiásan akarati-tudatos, Nap jellegű, míg a bal vizes-nőies, vagyis érzelmi-tudatalatti Holdas. Amennyiben hozzávesszük, hogy a jobb fülébe kell súgni, akkor ez a mozzanat mindenképpen egy tudatemelő folyamat.

Tehát a gyermekhez való első odafordulás, a gyermek elindítása a jelen életben, a materiális világban - az Upanisadok szerint egy tudatos, merkuriális, gondolati folyamat.

A gondolati indítás után a gyermeket egy rítussal valóban belehelyezik a materiális valóságba. Megkapja a Földet, a Levegőeget és az Eget. Ez a rítus egy igazán izgalmas mozzanat számomra. Nem hirtelen rárogyasztják ezt a materiális valóságot, hanem felkészítik, hogyan fog ő előbb-utóbb ebbe belehelyezkedni.

Három Hold princípiumot kap. Tejet, mézet és vajat. Ebből a tej egyértelműen női, tudatalatti, Hold minőség. A méz is matriarchális állattársadalom terméke, igaz ennek a színe, a sárga, már hordoz tudati, Nap jelleget is. Ugyanilyen a vaj is, aminek sárgás színe már Nap jellegbe hajlik, alapvetően mégis Hold princípium.

Mindezt aranykanállal kell a gyermek szájába helyezni. Az arany egyértelműen Nap, vagyis tudat analógia.

Tehát a tudattal kell a tudatalattit beadni.

Nem orvosság ez, inkább oltás. Te kis test, ezt jegyezd meg, így fogsz egyre jobban belehelyezkedni a materiális valóságba.

Az asztrológiában a Hold, az érzeti énünket is jelöli. És pont ezekkel az érzetekkel süllyedünk egyre jobban bele a körülöttünk lévő valóságba. A meleg, a hideg, a nyom, a szúr, és sorolhatnánk majdnem végletekig az érzeteket a jó és rossz között. Ezek a testi, később mentális érzetek hitetik el a cseperedő gyerekekkel, hogy egy fizikai valóságban vannak. Ahogy múlnak a Hold hónapok, egyre több ismerős érzet fogja körülvenni.

Szerintem nagyon szép rítus ez, amivel megkapja a Földet, a Levegőeget és az Eget. Vagyis teljes materiális valóságot. Előre vetíti a fizikai, érzelmi, szellemi hármas legmagasabb fokát a szellemit. Itt fizikálisan kapja meg az analógiák segítségével, egy érzelmi helyzetben. A szellemi beavatás majd az Upanisadok átadása lesz, de ahhoz még fel kell nőnie.

Már csak nevet kell adni az egésznek – ’Te vagy a Tudás’. A titkos kód.

Egy újabb merkuriális mozzanat.

Ezután visszakerül a gyermek az anya felügyelet alá, hogy táplálja az újszülöttet.

Számomra igazán érdekes, hogy a tudat és a tudatalatti megjelenik a szertartásban. Viszont a három tudatfunkció - a gondolat, az érzelmek és az akarat hármasából – csak a gondolat.

Olyan érzésem van, hogy az apának, a Napnak ennyi a feladata – ebben az életszakaszban. A tudat-tudatalatti között megadni a kezdő igét – ’Kezdetben vala az Íge’.

Ha visszagondolok, nekem se volt az újszülött gyermekeimmel több dolgom. Persze a 20-21. században tolhatja egy apa a babakocsit, sőt pelenkázhat is. Mégis a táplálás, a jó érzetek alapvető keltése megmarad az anyának.

Sejtem, ha ezek megvannak, előbb-utóbb kialakulnak az érzelmi, akarati szálak is, melyek szülői reményeink szerint egyensúlyban lesznek. Ha megadjuk a kezdő igét gyermekünknek, és igyekszünk finoman beleengedni a materiális térbe, bízhatunk ebben.

A bizalom. Ez úgyis egy nagy kérdés, egy több ezer éves hagyomány tekintetében.

Bízzunk-e az Upanisadok gyermeknevelési üzenetében? Vagy higgyünk annak a sok könyvnek, melyek azóta születtek?

Azt érzem, hogy az Upanisadok szellemi mondanivalója a gyermek útnak indításáról megalapozza az apa-fiú – apa-gyermek analógiásan a guru-tanítvány viszonyt. Ez egy tudatos gondolati kapcsolat. Pontosan az, ahogy az Upanisadok generációkon át átadásra, megörökítésre kerültek. Egymás mellé ülve, fülbe súgva.

Apaként azt tapasztalom, hogy egy szellemi indítás megmarad a gyermekben. Megmarad az a kapocs, ami újra és újra visszatér egy intim megbeszélésbe, történések közös feldolgozásába. Persze ehhez szülőként meg kell maradni a tudatos Nap szerepben.

Amikor a szellemi út valamilyen formában megérint, rögtön ez a tudatosság fogalom kerül a képbe. Hogy tudunk a választott hagyomány szerint a 21. században tudatosságot csempészni az életünkbe?

Érdemes jelen lenni – és észnél.

Nézzük ezt az Upanisadok tükrében.

Hogyan válasszunk gyermekeinknek oktatási intézményt? Mai világunkban elkerülhetetlennek látszik, hogy óvodába, iskolába, középiskolába járjanak. Ez pedig nyomot fog hagyni neveltetésükben. Ha számunkra fontos, hogy bizonyos elveknek ez a neveltetés megfeleljen, akkor magunk mellé olyan társnevelőket kell keressünk, akik képviselik ezeket. Olyan oktatási intézményben dolgoznak, ahol ezek megjelennek, esetleg kiemelt hangsúlyt kapnak.

Találjunk három fő szellemi, vagy elvi momentumot az Upanisadokból, ami a napi életünkhöz van aktualizálva – mondjuk. Ami működni látszik a mindennapokban. Persze találhatunk többet is, de ne legyünk maximalisták. Mégse az időszámítás előtti hatodik-hetedik század védikus környezetében élünk.

Mi lehetne ez a három?

1. Legyen az első a melléülés.

Tehát legyen rutin, hogy a gyermek leül és meghallgatja a nevelőjét.

2. Egy nevelő-oktató vezesse végig a tanulmányait.

Tehát legyen guru rendszer.

3. Támogassa az analógiás gondolkodást.

Tehát készítse fel, hogy lesznek olyan momentumok az életben, amik megértéséhez nem lesz elég a puszta logika.

Ha a fenti három elvárást a mai Magyarországon tesszük, akkor rögtön láthatjuk, hogy ez kissé messze esik az állami oktatástól.

Tehát keresnünk kell egy alternatív oktatási módot.

Ma, itthon a waldorf pedagógia az, ami a legelterjedtebb, legjobban hozzáférhető alternatív módszer.

Szülőként tehát az a feladatunk, hogy megvizsgáljuk, összeegyeztethető-e a waldorf módszer, és a saját elvárásaink.

És akkor nézzük.

1. Melléülés

A waldorf pedagógia épít a mesék világára. Már az óvodában igen kitüntetett pillanatok a mesék. Később, az általános iskolában is a mesékből építi azt a tudást, amit éppen akkor át akar adni. Ez főleg az alsó tagozatra igaz. A mesék világával hosszan tartják gyermeki korban, és tanítják meg a figyelemre őket. Ezek az alkalmak, a mesélések, mindig intim, befogadó helyzetet teremtenek. Kitüntetett pillanatok.

A pilisszentlászlói waldorf iskolának az éves adventi ünnepségén, mindig van egy meseszoba, ahol szülők mesélhetnek a gyerekeknek. Ennek a rituálénak is felfogható alkalomnak pontos forgatókönyve és szcenikai paraméterei vannak. Már a neve is kultikus – Angyalkert. Ezeken az alkalmakon alsó és felső tagozatosok egyaránt szívesen vesznek részt.

A meseszék az Angyalkertben

Megállapíthatjuk, hogy az első elvárásunk maradéktalanul teljesül a waldorfban.

2. Gururendszer

Az, hogy az óvodában az óvó néni, vagy bácsi végigviszi a gyermekünket az óvodai évek alatt, az természetes. Az állami iskolában nem. Nézzük ezt a waldorfban.

A waldorf iskolák sajátja, hogy osztálytanítói rendszer van. Tehát egy tanító kíséri végig az általános iskola nyolc éve alatt az osztályt. Ő tanít minden főtárgyat. Az alsó tagozatban az írást a számolást; a felsőben a történelmet, a földrajzot, a fizikát, a kémiát, az ábrázoló geometriát, a matematikát.

Tehát mindent alapvetően egy tanító ad át. Persze vannak kivételek, a nyelvek, a mozgás, a zeneórák.

A középiskolában már osztálykísérő rendszer van. Nincs állandó napi kapcsolat, de a tanulmányok irányát, szellemiségét naprakészen követik.

Úgy néz ki, ez az elvárásunk is teljesülhet.

3. Analógiás gondolkodás

A waldorf szellemisége alapvetően a golgotai misztériumra épül. Ez már sejteti, hogy nem egy tradicionálisan materiális megközelítésű iskola. Fontosak az ünnepek, az ünnepkörök.

Milyen ünnepek és milyen szellemi megélések vannak egy ilyen iskolában szeptembertől-júniusig?

Mihály-nap: bátorság;

Márton-nap: adakozás;

Szent Miklós napja: a Föld és az Ég kapcsolata;

Advent: napról napra egyre éberebb várakozás;

Karácsony: a Földre születés;

Vízkereszt-Háromkirályok: a Megszületett fölismerése tudatos keresés után;

Farsang: az Én keresése, új szociális kapcsolatok alakulása;

Nagyböjt: áldozat;

Húsvét: keresés, és egy új minőség megtalálása;

Pünkösd: a Szellem kiáradása, közösségalkotás;

János-nap: a természet szépségének ünnepe, vidámság, szabadságérzés.

Minden ünnepnek, minden legendának van egy analógiás megélése. Ezek nem egy napra koncentrálódnak, hanem előkészítik, heteket foglalkoznak bizonyos témákkal, mire a végén megtörténik maga az ünnep.

Mivel ezek az ünnepek évről-évre megünnepelődnek, egyre mélyebbre, egyre érthetőbbé válnak az analógiás megértésük.

Talán az Upanisadokból kiindulva nem ezt a keresztényi analógiakört kerestük. Mindemellett az analógiás gondolkodásra nevelés megvan a waldorf pedagógiában. Ha hozzávesszük a természet megfigyeléseket, melyeket a gyerekek végeznek a nyolc év alatt, valamint azt, hogy a nyugati asztrológia hagyományait is ötvözi ez a pedagógia – majdnem biztosak lehetünk abban, hogy a harmadik elvárásunk is teljesülni látszik.

Mondhatni, végére értünk.

Ha a gondolatainkat elindította az Upanisadok, és megvizsgáljuk, hogy mit tehetünk ezért a 21. században, tehát aktualizáljuk, akkor találhatunk megoldást.

Biztosak lehetünk abban, hogy azok, akik esetleg még mindig az Upanisadokat tekintik fő életvezetési útmutatójuknak, ők se úgy élnek, mint ahogy abban a korban éltek, mikor az született. Talán némivel lazább, korunkhoz aktualizált megélés miatt senki sem fog megkövezni minket. Ha ezt elfogadjuk, kijelenthetjük, hogy él az Upanisadok a mindennapokban. Ha akarjuk.

Végezetül annyit tehetek hozzá – talán jó gondolati ösvényen jártam. Bízom ebben azért is, mert egy gondolatrendezős szünetben, elhatároztam, elmosogatok, és lám, egy szitakötő csücsült a mosogató sarkában. A szitakötő biztosan Merkúriusz-Hermész analógia, szóval a lent és fent találkozott. Legalábbis ezt is jelentheti.