Mikor a gyerekek kicsik voltak, és mesélni kellett nekik – a kedvencük a Villany Leó volt. Ő egy oroszlán, aki a szekrényben lakik, és akkor jön elő, mikor a szülők adnak esti puszit, és benyögik a kérlelhetetlen villanyleó-t. Na, de neki ez a neve. És ha hívják, jön. És indulnak az éjjeli kalandok.

Mira kislányom most unokaöccseinek mesélt pár Villany Leo sztorit. És most elkezdte megírni őket. Tegnap már a laptopon gépelte be. Jó lesz nyolcadikos éves munkának. Egy jó kis könyv lehet belőle.

Már rajzoltunk is Villany Leót hozzá.

Persze úgy írja, mint egy tizenhárom éves. Néha nyers őszinteséggel. Olyan szavakkal, amik nem szoktak szerepelni egy mesében. Ez már a 21. század.

Még sose használt szövegszerkesztőt. Hogy kell a nagy D-t? Mutatom. Kisvártatva – apaaaa, gyereeee. Mi van? Áhh, már nem kell.

Megoldotta.