Beszélek Szabival, hogy is kell igazi forgatókönyvet írni.

Szabi nagy fazon. Dramaturg, rendező, író, rendezőasszisztens. Színházi ember. Évekig tartott több más kaposvári színésszel színjátszótábort Horányban. Imádtam. Minden gyerekem volt ebben a táborban.

Képes volt arra, mikor Ivánék belázadtak, hogy nincs szövegük, ők csak borsók a Borsószem Királykisasszonyból – hazamennek. Hét évesek voltak talán. Egy éjjel lett pár mondatuk, egy szuper daluk – egy zseniális jelenetük. Végül is falrahányt borsók lettek.

Szóval Szabi olyan nyomot hagyott Ivánban, hogy most a Katona Behívó programjának részese.

Halvány elképzelésem sincs milyen egy forgatókönyv. Biztos spirálfűzött, hogy könnyen hajtogatható legyen. Én legalábbis így képzelem.

Persze most nem a külső forma érdekel.

Pedig fontos.

A képeknél ez a keret.

Utolsó önálló kiállításomnál, csak ferdén becsúsztatva fértek be az autóba. Még az a plusz pár centi is számított. Ha még szélesebb lett volna a keret, akkor kétszerre tudtam volna csak elvinni.

Lehet Szabinak is adok egy képet. Persze nagyot. Egy elfér a hátsó ülésen.

Van persze, hogy nem. Nem baj. Jöhet a csomagtartó.

Hátulról teszem be.