Nem jutottunk dűlőre, én meg a lazúr.
Pedig szeretem ezt a képet.
És a lazúrozást is.
Van valami, amit már odaraktam, majdnem jó. De azért mégsem. Szóval ott az alap, át is tetszik, mégis más színben tűnik fel.
Így leírva kicsit opportunistának tűnik.

Milyen lehet ez a folyamat szobornál? Biztos van valami hasonló. Csak nem tudom elképzelni. Végül is a szobrászoknak is lehet szakmai titkuk.

Mohácsi könyvbemutatója úgy volt, hogy jó párunknak előbb kellett érkezzen. Ábellel, aki a fotókat készítette készültek pár mondattal. András úgy fogalmazott, ennek a munkának tettestársai vagyunk, így megajándékoztak bennünket egy-egy példánnyal. Kifejezetten megtisztelő és megható volt, hogy én is ott lehettem.

Aztán hirtelen nagyon sokan lettek, és Závada beszélt.

Szép könyv lett – tényleg.

Persze Nóra könyve még nem jött meg.

Zolival meg összefutottam pár percre – jó fáradtnak néz ki.