Ma van. Mondják.
Persze választhatunk mást is. Én szívem szerint kimaradnék belőle.
De hát annyi választás van. Naponta. Már reggel azzal kezdődik. Maradjak-e még egy kicsit az ágyban?
Hideg, vagy meleg tejet tegyek a kávémba? Melyik inget vegyem fel?
Nehogy már két szaros…
Imádom. Vénája van a színjátszáshoz. Mindent szeret. Mert a színházat szereti.
Ascher Tamás Háromszéken.
Zseniális a darab. Én nagyon szeretem, ahogy visszautalnak klasszikus dolgokra. Ebben a Körmendi-Márkus-Haumann féle Három nővér paródiára - is. És egyszer csak ott van a…
Születésnapom estéjén Nórával találkoztam.
Nem ismerte a bulinegyedet. Hát arra mentünk.
Olyan volt, mint egy igazi külföldi: milyen klassz helyek.
A külföldiek persze most már mindig ott vannak. Régen inkább csak nyáron voltak.
Ma sétáltunk Mirával hazafelé. Milyen csend…
Mikor a gyerekek kicsik voltak, és mesélni kellett nekik – a kedvencük a Villany Leó volt. Ő egy oroszlán, aki a szekrényben lakik, és akkor jön elő, mikor a szülők adnak esti puszit, és benyögik a kérlelhetetlen villanyleó-t. Na, de neki ez a neve. És ha hívják, jön. És…
Olyan rég rajzoltam. Van egy kép a fejemben, hogy kéne. Ez még nem pontosan az, de kezdetnek - tetszik.
Számomra a Tibeti halottaskönyv írja le legérthetőbben a halál folyamatát. Ahogy a föld a vízbe omlik, majd a víz a tűzbe, a tűz a levegőbe. El tudom képzelni, hogy a konkrét dolgok elfolyósodnak, majd el is párolognak. És egyszer csak már, valahogy másként van minden.
Izgalmas…
