A támogatásról
Sok ismerősömnek nincs gyermeke.
Nem a miértje fontos, hanem a tény.
Vannak, akik ezt kompenzálják valamivel, van, akit egyszerűen szellemileg tönkretesz.
A gyerek megtanít támogatni.
Szóval sokak közülük nem tud támogatni – nem tanulta meg – így egyszerűen.
Nagyon rossz látni, hogy így élnek. És mivel minden visszahat, hát, ők se kapnak támogatást.
Igazából az a rossz, hogy bennem érlelődik meg, hogy nem tudok velük kapcsolódni. Hiányolom ezt a támogató magatartást.
Persze vannak kivételek. Mindkét oldalon. Láttam gyermekest, aki saját gyermekét sem tudja támogatni, és gyermektelen szívbéli segítőket.
Szóval – köszönöm, hogy vagytok!