Nóra azt mondja, hogy tőle lehet bárkié a legvastagabb szelet – ő nem ragaszkodik hozzá. Nem tagadta, néha ő veszi ki magának.

Szerintem ez izgalmas kérdés. Szerénység, önzetlenség, önbizalom, ön- és emberismeret kérdése.

Persze rögtön Kohn bácsi jut eszembe, aki vendégségben Grünnél elveszi a legnagyobb szeletet a tálról. Grün meg ki van akadva. Kohn bácsi meg csak azt kérdi: te melyiket vetted volna el? Hát a kisebbet – válaszol Grün. Meg is hagytam neked.

Van, mikor egyértelmű, hogy neked jár. És akkor milyen jó lemondani róla. És az is jó, amikor nem neked járna, de te kapod.

És már megint a szeretetnél tartunk.

A szeretet az maga az érzelem. Nem szabad összetéveszteni az érzetekkel. Bár ezt sokan szeretik.

Onnan könnyű észrevenni, hogy érzelemből csak három féle van.

Szeretem.

Nem szeretem.

Közömbös.

Van, amit szeretünk, van, amit nem, és van, ami nem mozgat meg érzelmileg.

Ellenben érzetből ezer féle lehet.  A csodálatostól a borzalmasig. Abból lehet tudni, hogy csak érzet, mert hamar elmúlik. Mint mikor Zolival arról beszélünk, hogy de jó lenne egy pohár sör. De éppen dolgozunk, és nem iszunk sört. És a következő pillanatban már teljesen másról beszélünk. Pedig szeretünk sört inni. Nekem egyébként inkább közömbös a sör.

Zolival sörözést – azt szeretem. Azt szeretem még, hogy a legolcsóbb helyen a legdrágább sört isszuk. Olyan legvastagabb szelet érzés.