Csípem ezeket a hétfőket. Tanítok, és festek. Bár tegnap nem bírtam egy kékkel. Majd jól átlazúrozom valami naranccsal.

A narancsról jut eszembe – kidolgoztam egy nagyon kellemes forralt bor receptet. A cukrot karamellizálom – nem teljesen folyós barnává. Felöntöm kis vízzel, narancshéj, fahéj, és főzöm még. Majd ezt keverem borral, és melegítem fel. Nem szabad forralni, az csak a neve.

Emő azt mondja, a lazúr legyen rózsaszín. Emő tanítvány és barát. Hosszú évek óta dolgozunk együtt hetente egyszer-kétszer. Nemrég volt az első önálló kiállítása. Nyár elején. Egy koktélt kért tőlem a megnyitóra. Szerintem finom lett.

Szeretem a nyár színű képeket.

Mostanában sokat nézegetem ezt a képem.

Szeretem. Az utolsó párnás, amit festettem.

Egyébként meggyőződésem, hogy egy kép nincs jó helyen a festőjénél. Ott csak áll. Van, de minek. Az a legjobb, ha elkerül valahová. Valami olyan falra, ahol minden nap adhat valamit.

Drukkolok, hogy megtalálja a helyét.

Visszatérve a lazúrra: a művészetek, az érzelmek istene Vénusz. Vénusz színei pedig a rózsaszín és a világoskék. Megfigyelésem szerint ezekkel a színekkel lazúrozva egy kép, vagy egy kép részlete, ami nem tökéletes, egységes és harmonikus lesz. Vicces, de minden alkalommal működik.