Nórában és Zoliban az a jó, hogy nem kell magyarázkodni. Értik.

A képeimet sem szükséges magyarázzam. Az a halálom, ha azt akarják.

Ha festek, akkor kell egy kis ihlet. Ez egy érzelmi lendítő erő. Most csajos sorozatban vagyok benne. Csajos képek készülnek – hogy magyarázzam. Ezekhez egy pillanatnyi szerelem a legjobb ihlet.

Közlekedsz a buszon – mondjuk, de lehet bármi tömeg – és megpillantod. Ez lehet egy tekintet, egy mozdulat. Egy a lényeg, tartson ki a vászonig.

Hosszabb szerelem is jó. Az több képet szül. Nem kell annyit figyelni. Meg az hagy valami állandó érzelmi nyomot maga után – ahhoz meg majdnem mindig el lehet jutni belül.

Na és ezeket a kis apró érzelmi rezdüléseket nekik nem kell elmagyarázni. Biztos nekik is van rendszeresen.

Persze sokaknak nem kell. Ki is alakítottam egy csoportot magam körül, és amikor eljutok egy-egy pontig a festésben elküldöm nekik a kép aktuális állását. A visszajelzéseik fontosak.

Az egyetlen magyarázat, amit szeretek, az ebből a csoportból jön. János mindig személyes leírást készít a képen szereplő lányokról. Fel is kértem, a következő kiállításomra egy tárlatvezetésre. Nagyon jó fotókat készít – mellékesen.

Múltkor beleszerettem egy színésznőbe. Elmondhatatlan hatással volt rám a színpadon. Még tart.

Szerintem szép kép született.