Egy egyáltalán nem reprezentatív, saját közvélemény kutatás szerint, amit ismerőseim körében végeztem el, melynek kérdése a végtelenül egyszerű: „mi jut eszedbe először, ha ezt mondom: India és buddhizmus?” – kiderült, hogy a válaszadók legtöbb közös válasza a narancs volt. Sajnálatos, de tény, hogy barátaim és ismerőseim között a második legtöbbször felmerült fogalom Ghandi neve volt.

Persze lezárhatnánk az egészet, hogy lám minő szerencse, hogy az afrikai eredetű sáfrányos szeklice már pont meghonosodott Indiában is erre az időre. Ez elég ahhoz, hogy ruháikhoz, tárgyaikhoz, esetleg ábrázolásaikhoz kellő mennyiségű narancs festékhez jussanak. Esetleg annyihoz is, hogy évezredek távlatából is ez mérvadó maradjon.

Ha nem elégszünk meg ennyivel, egy egyszerű google keresés útján rátalálhatunk, hogy a narancs a tan színe.

Ez már egy szellemibb válasz.

Hogy a tan színébe öltöztek. Magukra öltötték a tan egyik attribútumát.

Mindemellett, ölthették volna a fehéret is – a Dharma tisztasága szimbólumaként. Vagy a kéket, az együttérzés, sárgát a középút, vöröset a gyakorlatból származó áldás jeleként. Ha csak a Buddhista Világközösség egyetemesen elfogadott buddhista zászlója színeire gondolunk, és ezeknek, szintén a Világközösség által meghatározott jelentéseire.

Így marad a kérdés.

Na de tényleg, miért pont a narancs?

És mi az a narancs?

Az Etimológia szótár szerint, a narancs olasz jövevényszó, melyek előzménye a spanyol naranja – ugyanaz – szó volt. A spanyolba az arabból került, végső forrása azonban valószínűleg az óind nāranga – narancsfa – jelentésű főnév lehetett. Ezzel máris Indiában vagyunk. Sőt, el is ámulhatunk a kollektív tudatalatti működésén.

Mégis, ha nem ragadunk le itt, és megvizsgáljuk, mit is értünk a narancs szó alatt, két alapvető jelentést találunk. A színt és a gyümölcsöt.

A narancs szót elsősorban a gyümölcsre értjük. Amely kerekded, és a kereskedelmi forgalomban általánosan kapható fajták kiegyensúlyozott édes-savanyú íz világúak.

Szerintem fontos ez a kiegyensúlyozottság. Nem véletlen, hogy annyi kevert ital alapanyaga a narancs, a narancslé. Kiegyensúlyozottság az maga a középút. Egy újabb buddhista analógia.

Maga a gyümölcs Nap szimbólum. Pontosabban a Nap felkelő és lenyugvó szimbóluma. Ilyenkor izzik narancsosan. És nem csak izzik, hanem sokkal nagyobbnak is érzékeljük. Ilyenkor készítik a fotóművészek azokat a giccsbehajló felvételeket, amiket előszeretettel közölnek színes újságok. Pedig, ha kinyújtott karunk segítségével, az egyik ujjunkkal megmérjük az átmérőjét, és ugyanezt megtesszük a delelő, akkor már inkább sárga Nappal, kiderül, hogy ugyanakkora. Optikai csalódás – mondaná egy materialista fizikus, lezárva a kérdést. Pedig a horizonton felkelő, illetve lenyugvó Nap pont azért látszik nagyobbnak – érzékelhetően – mert meghatározó szerepe van ilyenkor. Ha nem boncolgatjuk az asztrológia analógiáival, akkor is láthatjuk, hogy határértékeket szab. Feljövetelekor kezdődik a nap, lenyugtakor az éjszaka.

A Nap – a sárga – a tudat szimbóluma. Felkeltekor a vörössel keveredve a Mársz egy analógiája, a lendület, a kezdet jelenik meg benne. Lenyugtakor szintén, csak átadja a terepet a Holdnak, a tudatalattinak.

A színre, magyar szóhasználatban inkább a narancssárgát alkalmazzuk. Ez a szín két alapszínből tevődik össze, a sárgából és a vörösből. A sárga analógiásan a Nap színe, míg a vörös a Márszé. A Nap a tudat szimbóluma, míg a Mársz az akaraté. Így a narancs ennek a két princípiumnak az elegye. A tudatos akaraté. Ez így leírva elég keménynek, kopogósnak, talán durvának is hat. Pedig az akarat csak akkor fejthető ki, ha átjárja a tudat.  A legegyszerűbb módja az akarat tudatosításának, ha azon kezdünk el gondolkodni, mi az, amit szeretünk, vagy mi az, amit nem szeretünk. Ha ezt tudatosítjuk, akkor tudjuk az akaratot a szeretett dogok felé, illetve a nem szeretett dolgok ellen irányítani.

Ha hozzávesszük még azt, hogy az akaratnak három fő iránya lehet, akkor már megint találhatunk a buddhizmussal kapcsolatot. A valami felé, valami elérésére irányuló – mondhatjuk kifelé irányuló akarat – egy célt feltételez. A befelé irányuló, a saját magunk legyőzésére irányul. Ez volt Gothama Buddha útja. Mennyi aszkézis, mennyi önfegyelem, mennyi koncentráció kellett ehhez – ezt csak sejthetjük. És van az akarat feladása, a „legyen meg a te akaratod”. De ez egy későbbi kor ideája.

Buddha a Kos világkorszakban élt. Ha elfogadjuk a Föld tengelyének hátráló mozgásából adódó időszámítási egységeket, a világkorszakokat. Tehát, ha most a Vízöntő korszakról beszélünk, azt megelőzően a Halakról, ahol a Jézusi megjelenés volt a fő motívum a maga szétáradó önfeláldozásával, és a már említett „legyen meg a te akaratod”-dal – előtte volt a Kos, az akarat diadala, amiben maga Buddha jeleskedett, legyőzve önmagát, átlépve a megvilágosodottak útjára. A Kos jegyének pedig a Mársz az ura.

Számomra érzékelhető, hogy a tudatosság és az akarat jellemzi a buddhizmust.

Tehát nem lehet véletlen, hogy a narancs pontosan jellemzi ezt.

Tehát a narancssárga szín előállítása Buddha korában nem volt bonyolult. A sáfrányos szeklice termett a félszigeten. Ennek a használatával lehet a legegyszerűbben elérni ezt a színt.

A kérdés az, hogy véletlenül esett erre a választás, vagy tudatos volt-e.

A sáfrányos szeklice begyűjtése nem lehetett akadály. Bár hogy intenzív, színét elérjük, elég sok kell belőle egy ruhához.

Az akkori színezési technikák a természetes színezőkre alapultak. Sokkal egyszerűbb lett volna valami földpát, vagy kevesebb mennyiségben is intenzívebb kékes-vörös bogyós termés használata.

Tételezzük fel, hogy nem volt véletlen a választás.

Ez esetben, mondhatjuk, hogy tudatos volt.

Az attribútumok használata nem véletlen. Tudatosan használjuk őket, segítségül hívva a jelentésüket.

Vegyük példának a reggeli kávénkat. Felébredünk tőle.  

Pedig a modern táplálkozástudomány már többször bebizonyította, hogy a koffein élénkítő hatása jóval később hat a szervezetre, nem azonnal. Itt is a Mársz lendületi energiája jelenik meg. Nem a Nappal, hanem a Szaturnusszal. A kávécserje vörös bogyós termését – ez a Mársz – feketére pörkölik – ez a Szaturnusz. A Szaturnusz pedig a koncentráció. Tehát a kávé elfogyasztásával a koncentrált lendület analógiáit vesszük magunkhoz.

Ha elfogadjuk, a narancssárga szín tudatos jelentését, akkor biztosan állíthatjuk, hogy a választás nem volt véletlen.

Még azt is megkockáztathatjuk, hogy színmágia.

A szerzetesek saját magukon viselt narancs színe, illetve a társainkon látott, folyamatosan hat, emeli a tudatosságukat.

Nézzük meg, hogy a 21. században a buddhista szerzeteseken kívül kik azok, akik narancssárga ruhát hordanak?

Rögtön eszünkbe jut az Amerikai Egyesült Államok szigorított fegyházaiban hordott narancs overall. Ennek figyelemfelkeltő hatása is van. Nehéz egy ilyen színben elszökni, a mai mindennapos viseletek mellett eltűnni.

Érdekes tény, hogy ez a narancs overall, erősíti a tudatot. Csak éppen egy olyan tudatot, melyet a világi törvények üldöznek. Olyannyira, hogy kísérleti státusban van a lecserélése, mert státuszszimbólummá vált.

A rabok büszkék a ruházatukra. Az társadalomtól való különállásukra.

Tudatosak lettek.

Ha ez a hatás mérhető ma, akkor pár évezreddel ezelőtt is működnie kellett.

Valószínűsíthető, hogy a Buddha korabeli szerzetesek is büszkék voltak a színükre, és a társadalmon kívüli helyzetükre.

Hasonló megkülönböztető jellege van az építkezések, közúti munkák, és a szemétszállítás során használt narancssárga színnek. Érdekes egybeesés, hogy szintén az Egyesült Államokban ezek a szegmensek hagyományosan a maffia által uralt területek.

Tudatosság, fegyelem, elkülönülés, figyelem felhívás.

Talán ezek a fogalmak határozzák meg a narancssárga színű ruhák viselőjét.

Nézzünk ezek alapján egy 20. századi példát. Ugyanis van még egy nagyon jellemző narancs viselet. A Holland fociválogatotté. Megfigyelhetők-e a fenti tulajdonságok náluk?

A holland válogatott 1907 óta viseli hazai mérkőzésein a holland királyi család hivatalos színének számító narancssárga mezt, innen ered becenevük az Oranje is. Külföldön, így világkupákon is kék mezt használtak. Sajnálatosan ezzel a színnel nem voltak sikereik. Az 1934-es és az 1938-as világbajnokságon már az első kör után kiestek. Ezek után elkezdődött egy tudatos építkezés, mely először a profi ligát teremtette meg 1957-ben. Majd a 70-es években az Ajax és a Feyenoord egy új taktikát fejlesztett ki. Totális foci – ezt a nevet kapta ez a taktika később. Ezzel jutottak ki a 74-es világbajnokságra. És narancssárga mezben játszottak. Igazán kár, hogy a döntőben kikaptak az akkori NSZK-tól.

Tudatosság megvolt – változtattak, átvarázsolták az addigi tudásukat. Ehhez biztos kellett a fegyelem. Az elkülönülés, bár nem volt szándékos, megvolt. És a figyelem felhívás is, mivel nemzetközi porondon is felvállalták a királyi színüket, jelezve ezzel az átalakulást.

Ha visszakanyarodunk ez első közösségekig, akik elkezdtek narancssárga ruhákat hordani, a tudatosság, fegyelem, elkülönülés fogalmakat biztosan elfogadhatónak vélhetjük. Buddha tanításai mutatnak erre vonatkozó tételeket. Hogy volt-e figyelem felhívás is ennek a színnek a viseletében akkor – ez lehet kérdés.

Magam részéről, ha vinném a szilkémet, és messziről látnák, hogy jövök, és készülnének az adományozásra – az jól esne.  

Számomra – végig gondolva a narancs jelentéseit – most már nem kérdés, hogy tudatos döntés eredménye a narancssárga viselet. Lehet a tan színe is – nekem elsősorban a tudatosságot jelenti. Magában a tudatban benne foglaltatnak a tudatfunkciók is. Az érzelem, mint együttérzés. A gondolkodás, mint a tan megértésére tett szellemi kísérlet. És az akarat, aminek befele fordításával annyit tudunk bajlódni. És tényleg – valahogy természetesen – felsejlik mögötte Buddha.

Persze az egész narancs kérdést leegyszerűsíthetjük, és megnézhetjük, az nlcafe.hu-n is:

„A narancs nagyon magas energiájú szín. Kreativitást ösztönző hatása megrészegítő. Narancsot viselni vidám érzés, és olyankor játékosnak is érezzük magunkat. Aki mindig narancssárgát visel, biztos, hogy sosem végzi el rendesen a munkáját. A narancs arra ösztönöz, hogy alkossunk valami nagyot. A művészek is szeretnek eljátszadozni a narancssárga árnyalataival. Sőt, a narancssárga szexuális energiát is áraszt. Narancs = optimizmus. Ha nem tudsz narancssárga ruhát felvenni, mert nem bírod túlzott intenzitását, próbálkozz kisebb darabokkal, kiegészítőkkel. Egy kis narancssárga adalékkal némi bohókásságot csempészhetsz napjaidba, sőt az ellenkező nem is szívesebben ismerkedik veled.”