Nagyon vágytam egy telefontokra. Sajnos nem hozott az angyal. Majd vehetek magamnak.

Persze van másik, mert ami most van, az tönkrement. Csak az fekete, és nem átlátszó. És persze a telefon logója kilátszik belőle. Emő meg beszólt, hogy persze, hogy olyat vettem – pedig olyan volt csak akkor.

Kaptam viszont egy pasztell készletet. Az jó. Szeretem a pasztellt.

Rippl-Rónai pasztelljeit meg nagyon. Szeretem megnézni a Nemzeti Galériában is. Imádom, hogy nem fixálta, és ezért hullik rendesen róla a finom pasztellpor. Ha megnézitek, a paszpartúráján az üvegen túl – ott áll.

Volt az öccse, az Ödön. Ő is rajzolt pasztellel. Úgy oldotta meg a fixálást, hogy amikor kész volt, egy másik papírt tett a kész műre, megdörzsölte, így készült egy nyomat is a felesleges krétaporból, így neki rögtön két képe lett – igaz az egyik tükörfordított. Valószínűleg műgyűjtőnek jobb volt. Nem csak testvére képeit gyűjtötte egyébként. A kaposvári múzeum létrehozásában nagy szerepe volt, mely aztán Rippl-Rónai József nevét vette fel.

Bár nem tudom, hogy tud nevet felvenni egy múzeum. Sokat gondolkodik előtte? Vagy hirtelen ötlet?

Szóval szeretek pasztellkrétával rajzolni. Majd januárban fogok is, az új készletemmel.

Majd lefotózom a telefonommal. Addigra lehet lesz új tok is.